mézescsupor

Egy magyar népmese nyomán: Van ám okom mesélni kedveseim! Igaz, hogy mi az, azt most ugyan még nem árulom el. Mert mondja el nektek aztat is inkább a mese! Gyermekeim, egyszer volt, hol nem volt – tudjátok ti -, hetedhét országon, folyón és óceánon, mindenféle sűrű…

A cím régi írásokra (legelsőkre) mutat vissza, de azt hiszem, hogy ezt azokhoz kötöm, egy cseppet sem fogja bánni az, akiről ez a bejegyzés most szólni fog. Pankalin - már nektek sem lehet ismeretlen. Viszont, ezúttal nem hagyom meg a valódi név felfedésének…

Annyira távol érzem magamtól a Karácsonyt, hogy szinte szégyellni tudnám magamat. A megfelelő gesztus az lett volna, ha meg sem említem a dolgot, de ha valamikor blogokat néz az ember, az nyílván most van, és azt hinné az olvasó, őt felejtettem el, és nem a… szeretet…

„De álmélkodik önmagán is, hogy nem tudja a feledést megtanulni, s mindegyre a múlton csügg: bármily messzire, és bármilyen sebesen fusson is, a lánc vele fut.” /Nietzsche/ Anyukám huszonegy évvel ezelőtt, huszonegy éves volt. Anyukám többre emlékszik a saját…

„Kettős a hópehely és árnyéka találkozik végül a földön; december. Éjfél. Életemnek is körül- belül mélypontja.” /Fodor/ Most! késtem el a saját szülinapi bulimról. Erre egyrészről azt fogják mondani a barátaim, hogy…

A jelenet valós eseményeken alapszik. - Köszönjük, hogy végre hajlandó volt megjelenni. - Én is örülök biztos úr. - Jó, akkor mesélje el, hogy mit keresett ott aznap este, mit látott pontosan az … eseményből? - Keresni nem kerestem semmit, csak elmentem mulatni az…

Éppen felsóhajtok – a valahova megérkezés, a most merre is tovább sóhajával – az aluljáróban, mikor fél (talán fél csalfa) mosollyal lépked felém egy egészen szép arcú, jó alakú lány. Fejemben már félkésszé rakosgatva várnak a szokványos kérdésekre adható…