Új rovatunknak lendületet – vagy legalábbis kifutópályát – adva felháborodunk ma is. Elfojtott érzelmeinket hógolyóból lavinává gerjesztve. Féktelenül.
Például az kimondottan dühítő, hogy a nyuszi úgy jön, mint a télapó: hóban tipegve, jeges utakon csúszkálva. De ez semmi, ahhoz képest, amit az új mozi élmény előtt (Jó, arról is lehetne megint külön, de ahhoz képest, ami előtte… – ja, ezt már írtam, hogy előtte, de nem baj, mert háborogni csak úgy lendületből érdemes, nem újra-újra fogalmazva, backspace-t nyomogatva.) kellett átélnem!
Egy kedves - akkor még fenntartás nélkül jó társaságnak érzett - barátommal bementünk a pláza közértjébe (Szándékosan használom a szót! Hát nem tündér a mi értelemtükröző nyelvünk?) üdítőért, aztán úgy esett, hogy a móka kedvéért vettünk két kinder tojást is.
A csoki tojás elválasztása után – bár azt még meg kell, hogy jegyezzem: a tojás szétszedésére mindenkinek saját technikája van. Gyermekkorunk megkövesedett hagyatéka ez. Valaki körömmel precízen benyomva, valaki mohón szétharapva, amaz két kézzel, lassan kiélvezve a mozdulatot, megint mások egy kézzel, lazán. Ki így, ki úgy.
Igen, és aztán a lényeg, a meglepetés. És ott, a meglepetés bontogatásánál történt, hogy a móka feszültséggé szilárdult körülöttünk, ahogy a jó társaság rivalizált felekké, egymásnak vicsorgó, acsargó, kiéheztetett harci kutyákká alakult a kérdés körül: – kinek lesz jobb ajándéka?
Vicsori arcból csüggedtség, legörbülő szájszél, fakó tekintet. Itt. Mármint itt. Amott diadalittas fény a csillogó szempárokban, széles mosoly. Itt két gyíkszerű valami, meg talán egy farönk. Ott egy szinte mechanika, szinte technika, szinte működő csoda; pörög, és repül…, és repül! Az enyémnek két állása van, ha balra döntöd ez, ha jobbra, ez. Nem is értettem, hogy mit csinálnak! A mellékelt képen voltak szárnyaló, meg libikókázó, meg égő varázskönyvet olvasó sárkányok, ami mind rendben van, de hogy ez a kettő mit csinál! (Egyébként utánajártam a mindentudó interneten, és már tudom. Lehet találgatni, aki rájön, kinder tojást kap!) Ehhez képest ott, amellett hogy reptetés - ami eleve egy csoda -, még matricák is voltak! Azokon villámok, és egy szexisen korcsolyázó lány is. Dráma! (Még szerencse, hogy én már sokkal korábban kibontottam a vélhetőleg legmenőbbet!)
És az még haggyám, hogy nekem mekkora dráma ezt megélni! De szegény kissrác, akivel megtörténhet ugyanez. Az a szegény kölyök! Kénytelen végignézni a suliban, ahogy a haverja menőzik a csajoknál, hogy „Nézd, hogy repül!”, vagy bókolhat könnyedén, hogy: „Hasonlít rád ez a szép szőke lány, nem?”.Sőt, odarepítheti a tanári asztalra nyelvtan órán, és akkor mindenkit megnevettet, és ő lesz az osztály bevállalós rosszfiúja! Míg attól a szerencsétlentől, aki rossz tojást vett le a polcról, majd kérdezik a lányok - azok a már akkor is számító, és gyenge pontokat meglelő lányok -, hogy ő mit bontott? Ő majd mutatja, de még arra sem tud válaszolni, hogy mit csinálnak azok a sárkányok, ezért csak kinevetik. És ő sosem felejti azt a kacajt, azt a gúnyt, azt a göndör hajfürtöt.
Ugye érezhető? Egész életre kiható dolog ez. Felnő egy macsó, akiért odavannak, és mellette cseperedik egy félénk, egyedül üldögélős, fantasy könyveket bújó (hogy egyszer kiderüljön, mit csinál két sárkánykölyök egy farönkben), egész nap WOW-ozó (World of Warcraft), a nőktől örökké rettegő fiú, mert először – ott a legelején, egy döntő pillanatban hatalmas kudarc érte. Az a göndör hajfürt.
Szegény kölyök.
