HTML

mézescsupor

Friss topikok

  • ef: Ha soha életemben nem kapnék ennél szebbet, életemet akkor is nyugodt elégedettséggel tölthetném. ... (2011.08.04. 23:59) Mozdulat I.
  • ef: Vártam, de csak nem múlik el a múlt, köd előttem a réges-régi út, a fogaim közt réges-régi szó, né... (2011.08.04. 00:15) T
  • törökági: Ezen a hiperkarma koncerten én is ott voltam. :) lassan 4 éve. :) (2011.01.05. 09:09) cicás
  • splendiddresses: splendiddresses splendiddresses (2010.08.01. 14:37) Boldog születésnapot! (I.)
  • americancolors: americancolors americancolors (2010.07.31. 23:13) Háborog III. (Kinder)

Címkék

Zárójel

2007.07.18. 13:53 c{o}ffee

(Negyven fok van. Nem baj, negyven fokban sem adom fel, újra nyitom a zárójeleket.)

(Sőt, ötven után, újabb színfolttal próbálom gazdagítani blogom palettáját. Szerepjátszani fogunk.)

(Szerepjáték. Valahogy bekell vezetnem, mert biztos vagytok páran, akik még nem próbálták. Ez az, amikor egy előre kitalált szerepbe, egy előre körülhatárolt világba képzeled magad. A játékosok megszemélyesítik karaktereiket, a kalandmester pedig – akinek nehezebb dolga van – lefesti nekik a környezetet, továbbá eljátszik minden játékos által nem irányított figurát is. A játék rendszerint ülve zajlik, a cselekedeteket is inkább szavakkal, mint mozdulatokkal leírva. Ez tipikusan olyan zárójel, ami lehetne bejegyzésnyi is akár. Mert kanyarodhatnék hosszan annak előnyei fele, hogy mindent muszáj megfogalmazni, hogy folyamatosan és intenzíven használnod kell a fantáziád, hogy tájékozottságot igényel, többnyire minden szerep hiteles megformálása, hogy közben picit mindenkinek színésznek kell lennie, hogy olyan élethelyzetek átélhetők, amilyeneket a gyakorlatban még sosem sikerült. Aztán még hosszabban kormányozhatnék álmaitok irányába, mert bármit eljátszhattok. Lehettek fejszéjével hadonászó barbárok a középkorban, becsületes lovagok, erkölcstelen kurtizánok egy soha nem létező időben. Varázsolhattok mágusként vagy boszorkányként. Irányíthattok egy államot, annak királyaként (miniszterelnökeként). Sőt, átélheted, hogy milyen lehet vámpírnak, gépesített harcosnak, világháborús hősnek, hobbitnak, különleges képességekkel rendelkező szuperhősnek lenni. Igazából bármi szóba jöhet, amit te, és társaid csak el tudtuk képzelni. Vaskos szabálykönyvek természetesen segítenek ebben, de ettől függetlenül még lehettek beszélgető mosógép és vécékagyló is, ha netalántán arra vágytok. Én mondjuk lecsapnék az előbbire.)

(Eléggé régen játszottam, de magamat mindenképpen sikerült belelkesíteni ezzel a leírással. Talán ez a világ legélvezetesebb, leghasznosabb és legszórakoztatóbb játéka.)

(Hovatovább, közben látom már: elcsesztem. Bejegyzésnyi lett.)

(Nincs még kész a dolog második fele, így picit aggódok is, de legközelebb játszani fogunk. Ígérem.)

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://straubbazsi-archiv.blog.hu/api/trackback/id/tr136315651

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vartam 2007.07.18. 14:06:41

Azt hiszem, rühellem. De csak akkor, ha maskarás emberek élőben csinálják. Ha a szerep a fontos, akkor neten is mehet a role-playing game... Ha nem, akkor meg nem rpg, hanem annak álcázott baráti összejövetel. Egyébként szerinted miért hasznos? (Én nem tartom annak.)

Bazsi 2007.07.18. 14:56:57

Az élő szerepjáték (live fantasy;maskarában rohangálás) ennek egy eléggé távoli ága, nem is akartam róla beszélni. Az online játékokat, meg sosem nevezném, eképp szerepjátéknak. Miért hasznos? Hát próbáltam ezt megvilágítani, de akkor újra, másképp: mert olvasásra bírja a fiatalokat, beszédre a kevésbé beszédeseket (tudom vartam, valakinek enélkül is megállás nélkül jár a szája;-) ), kreativitásra, fantáziálásra a lustákat. Közelebb hozhat ismerősöket. Kommunikációs készségfejlesztő. Ha egy picit is tudsz színész lenni, sztem már megérte. Nagyon banális példát hozva erre(nyílván csak a videó miatt): tudom mi a különbség a között, amikor egy haverom mesél viccet, és amikor egy színész: http://www.youtube.com/watch?v=ignlA8b6c30&mode=related&search=

vartam 2007.07.18. 15:09:14

Az olvasás alatt azt érted, hogy egy fiktív világgal kapcsolatos tényeket, összefüggéseket kell ismerni, vagy a valóságból merítve tenni ugyanezt (aminek nyilván a játékon kívül is hasznát veheted)?

Bazsi 2007.07.18. 15:17:34

Ez játék és társaság függő gondolom, elképzelhető hogy fiktív világ, fantasy irodalom lesz előtérben. Egyébként én minden olvasást hasznosnak tartok, legyen szó scify, fantasy, kortárs, komoly, bármilyen irodalomról.

Lyliane 2007.07.18. 15:50:07

Érvek és ellenérvek? 1. A kezdetektől szerepjátszunk: papás-mamás? Persze, ez mást jelen az oviban, a kamaszkorban, fiatal korban és szülőkorban... közös bennük, h mindig szerepjáték:) 2. A mai átlag fiatal nem tud elmondani egy mondatot összefüggően: a szerepjáték során kénytelen megfogalmazni, amit akar. Még a végén író is lesz belőle... igaz, Bazsi?;) 3. Valljuk be, a problémamegoldó-készségünk sem az igazi. Szerepjáték során olyan feladatokat kell megoldanod, amikkel a való elétben is találkozhatsz. Akkor visszemlékezhetsz arra, h az egykori döntésed a játék során milyen következményekkel jár. 4. Ha már a fantáziánál tartunk: a benne való dúskálás sem tartozik erősségeink közé... nem igaz? Hozzatok fel nyugodtan ellenérveket, közhiedelmeket, sztereotípiákat a szerepjátékkal kapcsolatban, hitem szerint meg tudjuk cáfolni. Végül hadd idézzem magamat:D: "A szerepjátékosok teljesen normális emberek, de harsányabbak, közvetlenebbek színesebb egyéniségek, könnyebben kommunikálnak, műveltebbek és toleránsabbak nem szerepjátékos társaiknál"

vartam 2007.07.18. 16:29:51

Azok a (szerinted) visszafogott, nem túl közvetlen, átlagos (vagy átlagon aluli), beszűkültebb szókincsű, alacsonyabb kommunikációs szintet megütő, műveletlenebb és türelmetlenebb nem szerepjátékos emberek a saját szerepüket élik, a valós problémáikat oldják meg, és ebben nehezen segíthet a rpg, egészen addig, míg a való világ tökéletes másában nem játszák szerepüket. Tudod, nem mindegy, hogy a pókerben pénz (való világ), vagy műanyag zseton (szerepjáték) a tét, ugyanakkor ehhez a tényhez igazodnak a reakciók is, ami természetes: zsetonnal másként kockáztatsz, mint pénzzel. Hogy lehet ez alapján hitelesen összehasonlítani a valóság következményeit egy játékban tapasztaltakkal? Segítek: sehogy.

zom 2007.07.18. 16:46:49

Akiket érdekel a szerepjáték, azok kipróbálták, és többségük nem bánta meg. Sőt. Akiket nem érdekel, azok a "persze, aztán meg leszúrják egymást karddal a villamoson" vonal. Ez van. Vartam: a példád jól indul, aztán kiderül, hogy nem érted miről van itt szó.

Lyliane 2007.07.18. 16:56:50

Vartam: pont ez a szép benne: bármit megtehetsz, nem lesznek valóságos követelményei. Játék? Talán hofi mondta, h a humorban nem ismer tréfát? Az a szerepjátékos bagázs, akikkl én együtt voltam, komolyan vették a játékot. A papás-mamásnak is az a célja, h tanuljunk belőle. Na és, hadd legyek naív: voltam újságíró, aki hihetetlen cselekményszálakat gombolyítva fonallá egy távoli kontinensen, minek következtében a következő Pulitzer-díj reménybeli várományosa lett. Avagy voltam egy menő zenekar frontembere, aki élte az álmait (nem pedig fordítva, mint ami legtöbbünknek meagadatik) megvalósult álom, magabiztossás és önbizalom, kidumálom-magam-minden-helyzetből. Az egész olyan, mintha olvasnál, filmet éznél vagy színházban volnál. De te játszod a főszerepet, Te írod a forgatókönyvet.... Nem arról beszélek, h a nem-szerepjátékosok értéktelenebbek: egyrészt ők is játsszák a saját szerepeiket a valóságban, másrészt élnek a saját hobbijuknak, ami történetesen nem a szerepjáték. Én csak annyit állítok, h a szerepjáték hasznos hobbi. Zom: természetes, h az emberek félnek az ismeretlentől, vagy legalábbis fenntartásaik vannak azzal szemben. Vartam - a legtöbb nem-szerepjátékossal ellentétben - nem a szteretípiákat hajtja, hanem igenis elgondolkodik a dolgokon. Ezt szeretjük, nem igaz?

vartam 2007.07.18. 20:28:29

Zom, nem cáfoltál, hanem ímmel-ámmal majdhogynem tagadtál, amivel érdemben még egy nem szerepjátékos sem tud mit kezdeni, úgyhogy én sem bontom tovább. Lyliane: "[...] olyan feladatokat kell megoldanod, amikkel a való elétben is találkozhatsz. Akkor visszemlékezhetsz arra, h az egykori döntésed a játék során milyen következményekkel jár [...]" - erre reagálva írtam, hogy nem biztos, hogy ez jó irányba vezet. Már csak azért sem, mert az egész elgondolás a kategorizálásra épül, úgymond elvi szinten (ez utóbbi tagmondatot csupán feltételezem). Szóval a két cáfolatom a következő: egyrészt mások körülmények, amelyek következtében mások az akciók, reakciók; másrészt minden valós szituáció (most plagizálok) egyedi, egyszeri és megismételhetetlen megítélést, cselekedetet kíván. Ezért nem hiszem azt, hogy úgymond hasznos (nem is feltétlenül haszontalan), sokkal inkább társasjátéknak gondolnám, ami inkább a szórakoztatást szolgálja. Hofi nem is poénból mondta, amit mondott. Mérlegre pakolta, meddig mehet el, ezt kívánta meg a rendszer, a valóság, a környezet, amelyekre egyébként reflektált. Esetünk szempontjából az iménti mondat hangsúlyos. Szerepjátékokban meddig ment volna el? Milyen éles kritikára dobott volna humorpalástot? Minden attól fügött volna, hogy a szerepjátékosok hogyan reagálnak? Erre építve könnyen bekaszlizhatták volna később, a valóságban. Meg az is lehet, h nem mert volna annyit mondani, mint amennyit mondott. Az élet, az egy hasznos "szerepjáték".

vartam 2007.07.18. 20:31:50

Jaj zom, ez lemaradt: "Akiket nem érdekel, azok a "persze, aztán meg leszúrják egymást karddal a villamoson" vonal." - itten meg félrevezetés történik, de minimum publicisztikai túlzás, csúsztatás. De hát tudod te ezt...

Bazsi 2007.07.19. 12:54:01

Látom nem volt hasztalan felcsapni a témát:) A folytatással kapcsolatban megpróbálom a lehetetlent: Pesten megírni. A köv 4 napban vmikor. pusszantás:)

pankalin 2008.08.28. 23:41:43

KOMMUNIKÁCIÓ (amolyan igazi). Végre!!! Végre „harc”. Vita. Diskurzus. Na ezt már szeretem. Eddig nem tapasztaltam volna, hogy hevesen (de jó is ez) töltené ki bárki a kommentes kis boxokat. Azt hiszem ez az a bizonyos „párbeszéd”, amire minden bloger vágyik. Legalább annyira szerettem olvasni a kommentezők véleményét, mint az általad felvetett témát. Rendesen rárepültek. Várom a folytatást.. játszunk! Lyliane: én nem próbáltam még ki a szerepjátékot, de szeretném, mert csupa-csupa jót hallottam eddig róla, viszont nem hiszem, hogy ez a felsőbbrendű hozzáállásod serkentőleg hatna rám (vagy bárkire, aki nem tartozik a „szerepjátékos VIP-ek” közé)
süti beállítások módosítása