Bocsánat, ma éjszaka már így írtam volna. Amúgy időnként a „valamennyire azért felelősséggel” bloggerek többsége visszatér oda, hogy bocs, hogy már megint, vagyis megint nem, de van mindenféle oka és magyarázata. Amúgy, én leszokóban vagyok erről.
(De hosszú még az út a sikerig. Így itt van a rémesen személyes zárójel is. A múltam nem tudom elengedni, a jelenem halálsoron ücsörgés, a jövőm meg… ebből következik. Egyszóval: … - na jó, nincs rá egy szavam, csak gondoltam ez majd így jól összeáll. Nem állt össze. Mindegy, menjünk is ki innen.)
De most tényleg írtam volna, csak egyrészről a blogol.hu szerver több mint 12 órája agonizál, másrészről túlságosan belemerültem a Morning! hozzászólásaira való reagálásba. Előbbi konkrétan megőrjít, nem elég, hogy semmilyen pluszszolgáltatást nem nyújt a többi szolgáltatóhoz képest, de még ezt a minimálist sem képes stabilan hozni. Elképesztően rossz döntés volt ide regisztrálni, már rég itt kellett volna hagyni (persze, még annál is régebb óta kötődöm annyira Csuporhoz, hogy ez ne történhessen meg). Utóbbit meg, annak ellenére, hogy mindig örülök, ha párbeszédek alakulnak ki a hozzászólók között, élve az utolsó szó jogával, azt gondolom, érthető okokból: zároltam.