HTML

mézescsupor

Friss topikok

  • ef: Ha soha életemben nem kapnék ennél szebbet, életemet akkor is nyugodt elégedettséggel tölthetném. ... (2011.08.04. 23:59) Mozdulat I.
  • ef: Vártam, de csak nem múlik el a múlt, köd előttem a réges-régi út, a fogaim közt réges-régi szó, né... (2011.08.04. 00:15) T
  • törökági: Ezen a hiperkarma koncerten én is ott voltam. :) lassan 4 éve. :) (2011.01.05. 09:09) cicás
  • splendiddresses: splendiddresses splendiddresses (2010.08.01. 14:37) Boldog születésnapot! (I.)
  • americancolors: americancolors americancolors (2010.07.31. 23:13) Háborog III. (Kinder)

Címkék

Színház

2008.10.10. 20:04 c{o}ffee



- Tényleg ittam, de nem annyira sokat. Már régóta fel akartam hozni, és úgy éreztem, most van itt az ideje. Hogy ittam, az persze segít ebben. De nem ez az oka, hidd el nekem. Szeretném megmagyarázni neked. Akarom, hogy megérts engem. Tudod… olyan ez, mint mikor színházban az első sor közepén ülsz, alig karnyújtásnyira a színpad peremétől. Ültél már ott? Nem? Még sohasem? Hát igaz, nem egyszerű odajutni, általában külön kell fizetni érte. Tudod… egész más élmény. Mikor… - próbáld elképzelni! – mikor, mikor kibeszélnek, akkor mintha hozzád beszélnének. Mikor leülnek a szélére, mintha veled ülnének le. Mikor lefekszenek, leborulnak, mintha eléd borulnának. Ha meglebben egy lepel, megcsapja arcodat a fuvallat. Te érzed a szagokat, hallod a halk sóhajokat. És látsz mindent! Ez a legszebb benne! Te látod a legjobban a pörgő szoknyák alattit, a simuló ruhák mögöttit. Látod a végiggördülő, lecsöppenő verejtékcseppeket. Minden nüánsznyi apróság a tiéd. Közelebb csak akkor lehetnél, ha te magad állnál odafent. Csapos! Hozzon nekünk még egy kört!

És tudod… én már öreg vagyok ahhoz, hogy a színpadon álljak. Ezért kérlek erre. Mert ebben a… dologban, valahogy benne van minden szépségünk. Mi emberek, nem vagyunk túl jók, de ebbe belesűrűsödik minden ékességünk. Hogy tudunk odaadóak lenni, hogy tudunk tisztességgel elfogadni. Hogy olyankor megőrülünk. Rátalálunk valakire, és olyankor annak mindent. Hogy ehhez ketten kellünk… két fél kell ahhoz, hogy csodát tenni képesek legyünk. Érted ezt? Ugye érted ezt?

Vannak már, akik ezt is képesek elrontani, de kettőtöket régóta figyellek. Nézem, ahogy egymáshoz értek, ahogy egymást látjátok… és én csodát akarnék! És nincs film, nincs színház, nincs kulissza, ami ezt meg tudná mutatni nekem. Ti kelletek hozzá. Ott kell lennem veletek. Hidd el, csak ülnék ott, meg sem moccannék. - Csodát akarok látni, szükségem van erre. Kelletek hozzá, és kell, hogy én az első sorban ülhessek.

Kérlek, csak kérdezd meg tőle. Mondd el neki, amit neked elmondtam. Könyörgöm, csak kérdezd meg, hátha benne lenne. Kérlek.

13 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://straubbazsi-archiv.blog.hu/api/trackback/id/tr676315542

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pistu 2008.10.10. 22:33:02

;annyira magaménak érzem. Mintha nekem, rólam, hozzám írtad volna. Ami persze botorság. Mégis. Talán a "közös élmény". ritkán kommentálok neked, most muszáj volt.:) visszarántottál a nézőtérre, az első sorba. a képek meg háát... minden tiszteletem.

Tilly 2008.10.10. 23:18:12

nincs olyan hogy "már öreg"... szép az irás, de nem tud meggyőzni - nincs, nem lehet "már öreg"...

Indira 2008.10.10. 23:46:25

de rég olvastam tőled ilyet... és örülök, hogy megint. köszönöm

Elzsé 2008.10.11. 02:14:11

Megkérdeztem, de azt sem tudta, h miről beszélek! :S

lolman 2008.10.11. 10:01:56

az alsó kép mien szar mán. mé takarja ki! :P az írás szép. ennél többet nem tudok hozzáfűzni. kérem kapcsolja ki

Bazsi 2008.10.11. 10:12:31

lolman: Kössz. Amúgy épp miközben olvastad javítottam picit az elején. Remélem szebb lett :) Indira: Én is örülök, h végre megint. Elzsé, Pistu, Tilly: Mindhárman egész máshova jutottatok el. (Naívság, cinikusság - optimista, pesszimista, stb.) És én ennek örülök.

zs 2008.10.12. 10:54:41

"Mi emberek, nem vagyunk túl jók, de ebbe belesűrűsödik minden ékességünk." meghatározó mondat.

pez 2008.10.13. 20:27:37

Legszebb írás.

kisöccs 2008.10.15. 14:45:00

Szerintem a legegőbe beszélsz haver. Ahogy olvasom a blogod, te is csak egy unalmas álszent magamutogató alak vagy.

Bazsi 2008.10.15. 17:31:00

kisöccs: Haver? Nos, unalmas lehet bárki. Még beleeshet abba a hibába is, h emellett magamutogató is. Bár azt gondolom, alapvetően "magamutogatás" nélkül nem juthatunk előrébb, csináljunk bármit is. OK, unalmas magamutogató..., de te ki vagy? - Öcsi!

Pistu 2008.10.17. 02:59:37

hmmm... így más. Jól más! :) Nekem, úgy jobb. :) Irigyellek kicsit ezért. Ezt szeretném elérni. Más szeresse, de mégse azt értse benne, amit én. Nem írnám át a helyedben. És köszönöm, mert magamtól sose kérdeztem volna meg, mi a valódi. :)

DoMi 2008.10.19. 08:06:12

De durwa..xD

pankalin 2008.12.26. 00:21:15

Vigyázok h mit írok és hogyan (most fontos a hogyan, h pontosan át tudjam adni, h nekem mit jelentett, h miért mást, és h miért a mindent!) Az én befogadásomat hihetetlenül meghatározta a „hol olvastam” (szinte kivétel nélkül otthon, mr. megát ölbevéve olvasom az írásaidat). De ezt nem, közel sem. Mert ez egy diákszínjátszó fesztivál kellős közepén, színház-szagban, őrült (a szó messzemenőkig pozitív értelmében) színházas skacokkal körbevéve, nyüzsgésben, kapkodva (ezt is ritkán szoktam, kb. soha), siess már!, kezdődik!, ne a neten lógj! szidalmak közepette ért engem utol, de még így is, olyannyira hatott (vagy pont ezért?!), magával ragadtak a sorok, húzott, vonszolt, nem eresztett és teljesen azt éreztem, h hozzám szól, h csak nekem (persze tudtam h nem így van, de mégis olyan érzésem támadt, mintha engem bökne oldalba ott a pultnál az az öreg, tipikusan az a fajta, aki csak rádnéz és egyből tudja, h mi nyomja a kis lelkedet) ésmert ekkortájt hatalmas döntés előtt álltam, a szöveget egy jelnek tekintettem. Talán illúzióromboló lesz, amit most írok, de nekem a 2. bekezdéstől kezdve minden sora a (gondolataimat akkor és azóta meg aztán végképp kitöltő) kontakt táncról szólt (és persze nyílván tudtam, h neked biztosan nem erről, de én meg sem „hallottam” volna mást annyira zúgott ez bennem). Szóval elolvastalak akkor este (színház lüktetett kívül-belül), és bátorrá tettél és elszánttá és még aznap este megkérdeztem: (..benne volt!) Szerintem is egyik legjobb írásod lett! Biztosan jobb lett volna még akkor megírni ezt a kommentet, amikor még nem derült ki, h valójában mit rejtettek a sorok, amikor még nem tudtuk, h mindenkit más útra vitt. Kicsit nagyképűen fogalmazva, az én „elcsúszásom” vezetett oda, h rá kellett kérdezni, h már semmi sem volt olyan biztos, h a tátongó distancia fátyla fellibbent (mit libbent, repült :P) szándék és megvalósítás kettőséről. Kellett ez, ettől lett olyan iszonyatosan a tiéd és a miénk egyszerre, de mégis másképp.
süti beállítások módosítása