Egy éve írtam arról, hogy minden ötvenkettő hétből van egy, ami ismétlődően, szabályszerűen, kötelezően különleges. Volt egészen addig, amíg sok minden szorítása (leginkább az időé) ki nem taszította a Magic The Gathering zseniális kártyajátékot értékes hobbiaim közül. Sajnos a magyar üzletpolitikai mentalitás - vagy úgy egyáltalán: mentalitás - kedvezőtlen a játék komoly hazai fejlődéséhez, ezért is van, hogy szinte már csak a fővárosban lehet profi körülmények között játszani. Veszprémben pár éve teljesen megbukott, de akkor még tartottam magam, minden hétvégén utaztam a négy órákat, és péntek szombat versenyeztem Budapesten. Aztán, ugye ez lehetetlenné vált.

Egyetlen megoldás az lett volna, ha elkezdem online, monitor előtt játszani. De azt én nem tudom, talán ha tizenhat évesen suli után nem mindig a „meseboltba” mentem volna tankönyvek helyett kártyákkal megtömött iskolatáskával, ha nem imádnám még ma is annyira a frissen bontott lapok szagát, nem szeretném annyira keverni a paklit, felhúzni a hetet, kirakni őket, elforgatni, aztán a végén kezet fogni az ellenféllel, akkor talán..., de így? Így biztosan nem.

A pókerre is igaz lehetne ez, mert ugye ott vannak a zsetonok, ott van a lapok közelsége, az asztal, az egész intimitása, de mégis más. Pókerezni tudok online is, mert nem pókerasztal mellett nőttem fel. Én egy műanyag, kopott terítős, Magic asztal mellett nőttem fel. Bizony.

Bár már pont egy éve nem játszom, de mégis ezt a hétvégét választottam, hogy végre meglátogassam az itteni – természetesen, többnyire magices – barátaimat. Gábor már egy ideje alszik mögöttem, mert fél nyolckor van ébresztő, és hosszú napja lesz holnap bizonyos asztaloknál. Én meg még mindig írok Gábor semekkora írós asztalánál, képeket is hoztam pendrive-on, mert a blog is különleges, és egyáltalán nem hagyjuk kitaszíttatni – ugye!

Szóval, én holnap csak szemlélődöm, és valószínűleg majd sajnálkozom is nagyon. Én nem harcolok, nem küzdök a VB-ért, az ezer dollárért, a dicső pillanatokért. Nem játszom fejben végtelen mezőkön a sakkpartikat, nem varázsolok - én már csak ászokba és jól eladott blöffökbe, félblöffökbe bízok.

Talán valami cikket is írok róla. És talán majd gondolkodok a nagy visszatérésen is (talán majd pont egy év múlva).