A Sziget tényleg olyan volt. Talán lassan tényleg kialszom magamat.

Szerdán elküldtem az utolsó cikket, aztán hátradőltem, mint aki úgy tényleg jól végezte. Azóta se nagyon dőltem előre. Sokat vagyok ágyban, filmeket nézek, tanulok sütni-főzni (a cézár-saláta se nem annyira sütés, se nem annyira főzés, de már egészen isteni), olvasok, rejtvényt fejtek, kártyázom, nézelődöm, átfordulok egyikről… másikra.

Annyira nem is tervezek előredőlni. Pár hét, és úgy is kezdődik minden elölről. Bloggal is számot kéne vetni, talán elmehetnék egy film-, könyv-, receptkritika (vagy ilyesmi) irányba – de bárhogyan is, a legjobb, ha

finomakat szusszanva bóbiskolunk rá egy nagyot!