Előre bocsájtanám, hogy elenyésző lesz azok száma, akik egyet fognak érteni velem a következőkben. Bocsájtanám továbbá, hogy a minap megszerettem Rejtő Jenő urat. Tudjatok róla, és ha gyakran bocsájtok dolgokat, azt firkantsátok dőlttel ennek a kontójára.
Nos, nem sok hasznavehető dolgot okítottak azon a Naplós tanfolyamon, de az például kiderült, hogy szubjektívabb műfajoknál kötelezően ott kell állnia az újságíró nevének, néha arcképpel együtt. Azért indulok innen, mert ezzel még mindenkinek egyet kell értenie. Mert ugye, milyen lenne, ha mondjuk egy kritikus föld alá kotorna egy bizonyos előadást, vagy egy bizonyos szaktekintély kifejtené, hogyan és mint, aztán meg ott lenne, hogy Napsugár009. – Neves Napsugár 009.
Még azért is mondhatjuk ezt kiindulásnak, mert hozzátartozik, hogy kollégáim is egészen ritkán használják polgári nevüket. Nem is értem, miért; talán éppen ideje lenne megkérdezni tőlük! Ennek a bekezdésnek a mondanivalója is kimozdult volna nullán lévő stagnáltságából, ha ez korábban eszembe… ötölődik. (Már, ha úgy általában ötölődhet bármi az ember eszébe…, mert ha ötlik, akkor például nem „ötliklődhet”, hanem „ötölődhet”, igaz-e?)
Én meg ráadásul azt gondolom, hogy mindenkinek elvárása lehetne saját magával szemben, hogy ha már mond valamit, mellé hozzáillessze nevét is. Vélemény név nélkül olyan, mint béna mankó nélkül – járni képtelen. Milyen meggyőződés az, amit még az se vállal fel, aki mondja? Nekem eszembe sem jutott – mikor el kezdtem mondogatni dolgokat -, hogy anonim legyek, pedig fogalmam sem volt, hogy vállalható vagy éppen szégyellnivaló kitűző lesz-e belőle. Azóta rengeteg blogon megfordultam, de még mindig igaz, hogy szinte sosem tud hosszútávon lekötni egy olyan véleményhalmaz, véleménycsokor, ami mögött nem látom az embert. Arra pedig nagyon kevesek képesek: felépíteni valami egészet, miközben háttérben maradnak. Igen, most már egyedül vagyok, mert ez csak szerintem számottevő, meg egyáltalán mi a francnak? Pedig mondom: béna mankó nélkül.
De hagyjuk is a blogokat, ez így alakult ki, mondhatni velejár. Egyébként sem kötelessége senkinek sem kiadnia magát. Viszont annak igazán tudnék örülni, esetleg ha kíváncsi vagyok egy cikkhez (videóhoz, bejegyzéshez, képhez, akármihez) tartozó hozzászólásokra, akkor ne Vámpír és Alpári Joe alpári vitáját kelljen oldalakon keresztül olvasnom. Vagy azt, hogy ki hogyan kínozná, eresztené le a vérét, kúrná, zárná gázkamrába azt a köcsög cigányt, mocskos zsidót, beteg pedofilt, buta playmate-et, béna cikkírót, és satöbbi. Kentuckyban be is terjesztettek egy törvényjavaslatot bizonyos Tim Couch ügybuzgalma okán, hogy büntessék az anonim hozzászólásokat, mert szerinte mérhetetlen az a rosszindulat, ami mindenfele burjánzik, és ennek ez lehetne az egyetlen megoldása. Nálunk sosem lesz ilyen törvény, nagyobb problémák mellett se igazán ügybuzog senki. (Már, ha úgy általában lehet ügybuzogni problémák mellett…, de ebbe most ne menjünk bele!)
Ideje is zárnom, különben annyira nem is érdekes. Mindenesetre én azt mondom: legyetek olyan emberek, és lássátok akképp a világot, hogy sose kelljen elbújnotok ez vagy az mögé. Lépjetek ki, inkább legyetek állhatatos vitapartnerek, akár egy vesztes ügy mellett is egész emberként, mint tojásdobálók a tömeg takarásából. Előre bocsájtottam. De mondom: vélemény név nélkül olyan, mint béna mankó nélkül, mosoly arc nélkül, futó mez nélkül, női kézilabda Görbicz nélkül, Olimpia láng nélkül. Fedezékből megmondani olyan, mint névtelenül hajózni távoli vizeken.