Hogy el lehet e menni foci EB mellett?
Nem.

Komolyan nem, én mindent megtettem, de nem. Nem tudsz mindig olyan hamar átkapcsolni, vagy nem meghallani beszélgetésekben, nem meglátni hírek között – elkerülhetetlen. Azt is mondják, hogy bloggereknek azoknak, akik próbálnak az aktualitásban mozogni ez kötelező. És még ez sem lenne feltétlen ok, de még bennem is összegyűlt annyi gondolat, hogy bele kezdjek egy laza focis bejegyzésbe. (Megjegyzem, azért nehezen azonosulok azzal, hogy én most egy laza focisat…)

Ha jól emlékszem, négy meghatározó ebés (ebés? elképesztő milyen irányba kacskaringózok) élményem volt. Egyszer még vizsgaidőszakban a szokásos pénteki póker versenyre mentünk – vizsgaidőszakban ez a szokásos péntek volt a heti kikapcsolódás -, de nem volt ott senki kártyás. Kérdeztük a tulajt, hogy na ugyan már „mivan”? Hát meccs van. „Hát meccs van”, ezt mondta. Akkor mérges voltam.

Aztán egy már másik héten, akkor csütörtökön megint meccs volt, de mégis sikerült leülni páran zsugázni. Persze plazma a falon, és persze odavonzza a tekintet. Szokásos kamu esés-kelések, vetkőzős öröm a véletlen góloknak. Például volt ott egy srác, aki… hát elhasalt, miután másodpercekig bambán nézte egyik ellenfelét, aki arrébb lökdösi a labdát, mire végre tudatosult benne, hogy lábat fogni és üvölteni kéne. És akkor elkezdett üvölteni és lábat fogni. Mondták, hogy ez az a sztár C. Ronaldo. Akkor megtudtam ki az a C. Ronaldo.

Később két focikedvelő barátommal beültem beszélgetni az egyik helyi kocsmába. Ott egy egész falra az aznapi meccs volt kivetítve. Igaz, a közvetítés éppen akadozott, talán vihar miatt. De még így is mindenki bámulta a falat a hatalmas hibaüzenettel. A pultnál tejes kávét kértem, és akkor ott tejes kávét kérni, pont olyan volt, mintha én bemennék egy helyre, ahol mindenki bámulja a falon a nagy semmit. Aztán egy pillanatra megjelent az eredmény, de kizárólag az eredmény. Kettő-egy (vagy 1-1, 2-2, mindegy), és akkor a az egész kocsma üvöltött. Ezért vagy azért, de üvöltött. És akkor – és ott, csendben a tejeskávémra várva – éreztem, hogy azért ennek van egy amolyan groteszk szépsége.

Máskor – ez sokaknak (nagyon soknak) sokkal meghatározóbb máskor volt, mint nekem – ugyancsak azzal a két barátommal, ugyanúgy. Én háttal ültem a falnak, hogy így velük szembe legyek. Percekkel később kérdeztem, hogy ez a döntő? Ők mondták, hogy talán ezt halkabban. Döntő volt, és háttal is dögunalom. És akkor ott abban a fináléban benne volt minden, amiért nem szeretek focit nézni.

Mert egyébként elismerem, hogy játszani jó. Haverokkal, pörgősen, nevetve, házszabályokkal, az rendben van. Fogadni is izgalmas, a szurkolás mibenléte bonyolult lélektan, de nyilvánvalóan az is jó. Viszont ezt a kínlódást nézni, ez szörnyű. Kortárs Kukorelly azt írta, hogy a legnagyobb baj, hogy sokan vannak a pályán, mindig elakad a labda, a les megítélése számítógépes technika nélkül bizonytalan, és gyakran döntőek a helyesen vagy éppen helytelenül megítélt, illetve nem megítélt tizenegyesek. Szerintem meg az egész úgy ahogy van, reformra szorul. Mennyire egyszerű lenne (ahogy más sportokban is) alkalmazni egy képernyők előtt ülő bírót is, akinek ráadásul nem kéne még idétlenül sem szaladgálnia föl, s alá a pályán. A többiről nem is beszélve. Rendben, hogy ez tradicionális kérdés, de ez így tradicionálisan el van cseszve.

Még el kell, hogy áruljam, hogy voltak hetek, amikor éjszakánként néztem a Darts VB-ét, és elhiszitek vagy sem, de az messzemenőbbik jobban lekötött, mint egy klasszikus focimeccs valaha is fog. Ott elképesztő csaták zajlanak fejben. Nyílván a világ első tíze begipszelt alkarral is képes tripla húszat dobni, ott már csak az a kérdés, hogy mennyire tudják tartani magukat a rájuk nehezedő súlyos feszültség alatt. Minden körben csak egy dologra fókuszálhatnak, és ott idegek feszülnek, és ez látszott, és ez tudott érdekelni. De a vezetünk egy góllal, ezért minden második percben fetreng egy keveset valamelyik játékosunk, mindezt színvonalban, Európa tetején, a döntőben, na az nem.

Ugyanakkor továbbra sem tagadom, hogy vannak ennek a sportnak, és voltak ennek az EB-nek is szép oldalai. Ha nem is sok: