Jönnek a kibúvó bejegyzések. Kár is tagadni, kendőzgetni, úgy is totál átlátszó – most is, és később is az lesz. Vizsgaidőszak. Mélyrepülés. Néha kell, hogy aztán legyen honnan magasra szárnyalni. Nem igaz? Addig fókuszáljatok a képekre, meg amazokra, amikkel igyekszem pótolni a szöveg hiányosságait.
Most a zenét. Összedobtam egy rögtönzött Bazsi féle dzsessz (volt félév helyesírásom – megtudtam olyan dolgokat, amiket egyébként sosem akartam volna…) témát, megtartva egy-két classic-et is. Hallgassátok, élvezzétek reggel, este, akármikor.
(Aki olvassa a cikkeim, annak mondom, hogy az első dal volt abban a fináléban… nem is hittem el. De tényleg.)
Ők nagy zenészek. Nagy életek. Egyik bandát meg is kell mutatnom, mert „atyaúristen ők ott milyen arcok”, ott pezseg az élet, de tényleg (két felvételen is: 1, 2).
Aztán figyuzzátok majd a magasra szárnyalást, ám!
