Mondjuk azt, hogy tegnap leittam magam, hogy megint leittam magam, buliztam. Fél öt fele hazaértem, „e-mail check”. „E-mail check” napjában sokszor, fél ötkor is, mert bármi lehet, ugye. És tényleg, fontos válaszlevelet kaptam. Tartalma meglehetőst szikár és érdemi volt, de nem magyarázom, megmutatom inkább, hogy világos legyen. Így:

„Kedves tanárnő,

holnap eltudom csípni valamikor egy percre? Nincs beírva a nyelvfilológia jegyem (az indexbe), mert volt vele kavarodás.

Válaszát köszönöm.
Straub Balázs

*

Kedves Balázs,
a Polinszky-teremben lesz holnap 9-től előadás a tanároknak, ott keressen meg előtte.
Pelczéder Katalin

(Az el tudom az 2 szó, mivel az el igekötő a csípnihez tartozik, amúgy meg egy tanárnőnek mégse írjon ilyet, hogy el akarja csípni. Stílus.)”


A nő amúgy fiatal, mondjuk harminc. Amúgy precízebb is, mint bármelyik kollegája. Többnyire mindenben. E-mail-ben is. Lehet.
Ja, és ha mégsem lenne világos, most az alábbit közölte kíméletlen precizitással, érdemien:
- Először is, nem alszol délután háromig, szépen felkelsz reggel nyolckor! A helyesírásod aztán, az nincsen. Stílusod meg nulla!

Nullázott. Az is vagyok. Stílusnélküli. Sehonnai.

(Az a legjobb, ahogy a - sosem fontos - zárójelben a végén! Pontot rak bitófaként, hangsúlyt élez, szünetet tart vészjóslón, végül fejemet veszi hirtelen - "Stílus.”)