Hogy is kezdjem? Nehéz belevágni, tohonyán előhúzni a bicskát. Könnyen csorbulhat, törhet a berozsdásodott bökő. Persze el kell valahogy, hát lássuk csak:
Nehéz napokon jól jönnek a barátok.
Rosszul az ellenségek. Bezzeg én jól kinéztem magamnak. Párbajozni hívtam a győzhetetlent. Bajnokkal léptem ringbe. Kaszaboltam, ütöttem, rúgtam, haraptam! Hasztalan. Minden trükk, csel, mesterkedés, taktika feleslegesen. Hasztalanul.
Nem találtam fogást, se gyenge pontot. Sokáig játszott velem, aztán földre lökött, a vállamra térdelt keményen. Éreztette, hogy sose szabadulok tőle.
És én érzem is, ránehezedik a mellkasomra. Erősebben, mint bármikor ezelőtt.
Pedig jó lenne ledobni magamról, sarokba szorítani kicsit, hogy többet foglalkozhassak azzal, amivel szeretnék.