HTML

mézescsupor

Friss topikok

  • ef: Ha soha életemben nem kapnék ennél szebbet, életemet akkor is nyugodt elégedettséggel tölthetném. ... (2011.08.04. 23:59) Mozdulat I.
  • ef: Vártam, de csak nem múlik el a múlt, köd előttem a réges-régi út, a fogaim közt réges-régi szó, né... (2011.08.04. 00:15) T
  • törökági: Ezen a hiperkarma koncerten én is ott voltam. :) lassan 4 éve. :) (2011.01.05. 09:09) cicás
  • splendiddresses: splendiddresses splendiddresses (2010.08.01. 14:37) Boldog születésnapot! (I.)
  • americancolors: americancolors americancolors (2010.07.31. 23:13) Háborog III. (Kinder)

Címkék

Doboz

2007.08.27. 16:42 c{o}ffee



-És szerinted? Mi lesz halál után? Lesz valamilyen „élet”?
- Szerintem csak egy valami a kérdéses.
- Micsoda?
- Hogy doboz lesz. Vagy nem doboz.

(Hárman voltunk a szobában. Egy ex barátnő az elsők közül, egy haverom, és én. Valamiért kihagytak a beszélgetésből, csak hátradőltem a kanapén és hallgattam őket. Ez a dobozos dolog nem volt világos, ezért tovább magyarázta a lány.)

- Szóval, hogy az is csak egy doboz lesz. Olyan, mint amiben most élünk. Sosem gondoltál még erre?
- Nem, de nem is igazán értem.
- Jaj, hát próbáld meg elképzelni! Most egy dobozban vagyunk, nem látunk a határain túlra. Amikor meghalunk, kikerülünk innen, ez talán nyilvánvaló. Utána sokféle világot elképzelnek az emberek, ahogy te is, és én is. Legyen az paradicsom, mennyország, pokol, vagy akármi, amit csak kitalálunk, megálmodunk magunknak. De mi alapján feltételezzük, hogy ha lesz ott bármi is, akkor az végtelen lesz és örök? Miért ne lenne lehetséges, hogy ott megint áthatolhatatlan falakba ütközünk? Lehet, hogy ott ugyanolyan bizonytalan lesz a jövőnk. És retteghetünk egy újabb életen át, hogy mi lesz ha véget ér. Újra retteghetünk, egy rövidebb vagy hosszabb élet, minden pillanatában.
Sosem gondoltál még erre?

(Akkoriban gyakran szó volt a halálról, sok minden történt. Virginia, a baleset a házibulin, öngyilkosságok, ezért is, ezt már nem meséltem el itt. Távolodni akartam a témától, de azért tudtam, hogy egyszer felfog kerülni, mert számomra érdekes volt, amit a lány mondott. Még másnap is sokat gondolkoztam rajta.

A magam részéről, nem vagyok túl bizakodó. Szerintem egyszerűen megszűnik dobogni a szívünk, és azzal minden más is. Kiemelkedő pillanatokban, talán én is szeretnék hinni, valamiféle folytatásban, de arra biztosan sosem gondoltam, hogy majd belekerülünk egy másik „dobozba”.

Épp ezért volt annyira fura, hogy én álmodtam az egészet. Ezért gondolkoztam másnap is ezen. Agyam rejtett féltekéről elő került az a két ismerős, és jót beszélgettek. Rám meg még csak oda sem figyeltek, hogy aztán később azzal a gondolattal ébredhessek, hogy:
Most doboz, vagy nem doboz?)

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://straubbazsi-archiv.blog.hu/api/trackback/id/tr286315640

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lyliane 2007.08.28. 16:20:30

Lehet, hogy nem is voltál ott, nem gondolod? Hogy ők éppen egy másik dobozban voltak... Te meg épp csak odavetődtél valahogy és mégsem... (Most akkor álmodtad, vagy nem? Mert ha álmodtad, akkor érvényes csak a komment...:D)

zs 2007.08.28. 21:01:11

a dobozokról általában Örkény jut eszembe. neked ilyen filozófikus álmaid vannak? érdekes..

Bazsi 2007.08.29. 02:55:50

Fura álmaim vannak. Általában nem "filozófikusak" ;)

Oszika 2007.08.29. 19:53:38

Bazsi bácsi! Belógtunk a gépre, amig a Papi nem látta! Beszéltük a Paolóval ezt a dobozost, de nem nagyon értjük. Azért egy röhögő denevért lehetne? Oszika

pankalin 2008.09.04. 19:01:49

Szerintem a végtelen (határmentes) egy ijesztőbb kategória, mint a véges (a doboz meg a fal), és az is kérdés, hogy áttetsző e az a fal, mert ha nem, ha nem látjuk mi van odakint (odaát) akkor úgysem zavar minket (lsd: Platón barlangelmélet). Az álmokról: a Solaris egyik alapkérdése az, hogy mi is van akkor, mikor álmomban felteszek egy kérdést a másiknak, és fogalmam sincs, hogy ő majd vajon mit válaszol, pedig a válaszát az agyam rejti, adja majd a szájába, de én mégsem tudom mit fog felelni Van még értelme annak (elvégre szinte mindig), hogy szóvá teszem, milyen jó a kép?! :P /na jó, ki sem bírnám, ha nem említeném meg ;)/
süti beállítások módosítása