Bajban vagyok. Egyáltalán, ha jellemezni kéne, hogy milyen bajban lenni, azonnal vázolnám a jelenlegi helyzetet. De beszéljünk csak a költözésről. Hétvégén nem tudtam írni, mivel hétközepén kiderült, hogy a tömbösített órám erre a három napra esik (ezt azt jelenti, hogy egy egész féléves előadássorozatot pótoltunk így).
Sajnos arra kellett jutnom, hogy március 31.-ig biztosan nem írok blogot. Na, tessék… mondom, hogy bajban vagyok. Egyrészről, sok mindenről le kellene mondanom ebben a hónapban, másrészről nincs még felület, ahol folytathatnám, amit amúgy, egyedül nem is tudok létrehozni. Azért bizakodó vagyok, keresem magamban az ötleteket. Remélem, egy szép, újjávarázsolt, felfrissült valamivel térek vissza hozzátok.
Nem akarom ezt most egy érzelgős, könnyes búcsúnak. Megújulásra, váltásra, becsukásra és feltárásra, eleresztésre és megtalálásra igenis szükség van. Igazából jó, hogy most készült velem az interjú, mert abban benne van az eleje és vége is, és még sok minden más is, ami ehhez igazán hozzá tartozik. Ráadásul, ahogy magamban formálgatom, egyre inkább hajlok afelé, hogy Mézescsuport nem záróm le – csak szeretném szebb külsővel, több lehetőséggel, lendületesebben folytatni valahol máshol.
Sosem mertem szünetet tartani, biztosan féltettem a látogatóimat, de hát ha valamikor, akkor most kell. Ha nem lenne szakdolgozat, akkor sem ártana egy-két mély lélegzet nekiiramodás előtt. Idő szépen elpakolni a cókmókunkat és tovább állni. Én csak azt szeretném Kedves Olvasóim, hogy ne feledkezzetek meg rólam. (Ugye tudjátok már, hogy mennyire szeretném?)
Nekem is hiányozni fog.
(Hazudtám ám... "Nem érzelgős", hogyne... A rohadt életbe! :'( )
