„Kettős

a hópehely és
árnyéka találkozik
végül a földön;

december. Éjfél.
Életemnek is körül-
belül mélypontja.”
/Fodor/


Most! késtem el a saját szülinapi bulimról. Erre egyrészről azt fogják mondani a barátaim, hogy törvényszerű volt, és ez másrészről rettentő feszültté tesz. Márpedig, rettentő feszülten elindulni a szülinapi bulidra, az nem törvényszerű.

Azért írom ezt mégis határidőn túl is, mert ez volt a vége, a menetelés legvége, hogy megírom a szülinapos bejegyzésemet. A héten vizsgáztam szociológiából, vallástörténetből és leíró nyelvtanból; írtam beadandót etikai témában, és filozófiaiban kettőt is. Átszaladtam Spinozán, Nietzschével jót dumáltunk, Gehlen könyvét nem is olvastam, de 5 oldalas beadandót írtam róla az elmúlt durván négy órában. Az elmúlt durván négy órában magamba roskadtam, lekurváztam a Word-öt, üvöltöttem a macskámmal, és a többit inkább nem is…

Hovatovább, azt gondolom, éppen ideje van újrakezdeni a számolást. Mert egy évesnek lenni jó. És most hogy eljutottunk idáig, jöjjön, aminek jönnie kell: megünneplem az első szülinapomat (elvégre minden egyévessel esnek meg csúnya dolgok…)!