HTML

mézescsupor

Friss topikok

  • ef: Ha soha életemben nem kapnék ennél szebbet, életemet akkor is nyugodt elégedettséggel tölthetném. ... (2011.08.04. 23:59) Mozdulat I.
  • ef: Vártam, de csak nem múlik el a múlt, köd előttem a réges-régi út, a fogaim közt réges-régi szó, né... (2011.08.04. 00:15) T
  • törökági: Ezen a hiperkarma koncerten én is ott voltam. :) lassan 4 éve. :) (2011.01.05. 09:09) cicás
  • splendiddresses: splendiddresses splendiddresses (2010.08.01. 14:37) Boldog születésnapot! (I.)
  • americancolors: americancolors americancolors (2010.07.31. 23:13) Háborog III. (Kinder)

Címkék

Mese

2008.11.23. 00:49 c{o}ffee

- Másodszor pedig, mit mondana annak a páciensének, aki nagyon jól tudja, hogy a „vissza nem térés” útját kéne választania, de időközben már régen kővé vált igenek és nemek között?

(Egyszer volt, hol nem volt, egy egészen távoli, de okvetlenül mesebeli helyen, egy aprócska királyság. És bár aprócska, de ahogy minden királyságban, itt is élt király, király mellett királylány és királyfi, mellettük kicsik és nagyok – és pár közepesre megnőtt termet – egyaránt. Itt is történtek jó és rossz, békés és viharos események, de regénk főszereplője ma csupán ifjonti királyfink, aki egy nap, saját maga – illetve, kicsi és nagy, no meg, egy-két közepesre megnőtt alkat – döntése miatt távozni volt kénytelen, de főleg kelletlen.

Így indult hát napfelkeltével törődött királyfink, hogy máshol, más valakik – különös tekintettel bizonyos közepes habitusú valakik – között lelje igaz maradását. A tény, hogy az aprócska országot körös-körül sűrű és sötét erdő övezte, némileg további bonyodalmat jelentett királyfink egyébként is eléggé hányattatott sorsát tekintve. Így alakult hát, hogy utazónk a Nap nyugvásának idejére (mint minden valamit is magára kanyarintó mesebeli utazó) sűrű és sötét erdőben találta magát. Törődött királyfink jól tudta ezt már előre, így bár meglehetőst törődötten, de nekivágott bolyongani ebben a rettentő sűrűben és sötétben. Teltek múltak az idők, találkozott mindenféle – tudjátok – figurával, de a kiutat csaknem találta sehogyan sem. Nem is tudta már milyen rég óta bolyonghatott, sőt olyan érzése volt, hogy odabent valahogy annyira sűrű, hogy nincs is soha világos, mindig csak sötét. Nem is csak sötét, hanem olyan rendesen sűrű-sötét.

Mondani sem lenne fontos, hogy királyfink már egészen rosszul érezte magát, de hogy kerüljük a további bolyongást, elmesélem a napot sok nap után, mikor királyfink végre napsütötte rétre érkezett. Boldogan nézett felfelé, melengette arcát a kék ég alatt; mígnem rájött, hogy ott végül is körös-körül ugyanúgy csak sűrű és sötét erdő van. „Azt a kurva életbe má!” – gondolta magában királyfink, mikor megpillantott három táblát, táblák mögött ösvényekkel.

Az első táblára ez volt írva: „Ha ezt az utat választod, visszatérsz oda, ahonnan elindultál.”
Így a másodikra: „Ha ezt az utat választod, vagy visszatérsz, vagy nem.”
Míg a harmadikra: „Ha ezt az utat választod, soha többé nem térsz vissza.”

Na, most az például érdekes, hogy te melyik utat választanád?
Különben, onnan jön ez, hogy csütörtökön esti egyetem volt (ez ilyen esti vendégelőadás-sorozat tíz és éjfél között) Boldizsár Ildikó mesekutató, meseíró, és Magyarországon egyedülálló módon: népmesékkel gyógyító hölgy vezetésével. Rém izgalmas előadás volt egyébként, ha most épp tevékenykednék újságírói minőségemben, akkor úgy rendesen megírnám, hogy mit is kaptunk aznap este. Viszonyt így, ócska blogírói kvalitásom függvényében csak az marad, amit én úgy nagyon… megkaptam. Ehhez, azért annyit mégiscsak el kell mondanom: a legfontosabb népmese olvasáskor, azt megértenünk, hogy a mese helyszínei, a mese szereplői, a mese konfliktusai nem valahol odakint vannak, hanem csakis bennünk elrejtve – vagy nem is annyira elrejtve. Ott van bennünk a megbomló egyensúly, a megoldást keresés, az üresség és telítettség. Ott van király és királynő, elefánt és kisegér, szépség és szörnyeteg. Megvan bennünk a sárkányokat lekaszaboló, a hercegnőt megmentő; a kicsi, a nagy, és a közepes is. Meg még sok minden más...

Például sűrű-sötét erdő kíméletlen válaszutakkal. Amúgy, nem is tűnt ez eleinte annyira vészesnek, mert ő csak röviden vázolta ezt a kereszteződéses szituációt, meg hogy ki mit választana. És akkor én határozottan feltettem a kezem, jelezve, hogy én aztán nem akarnék visszatérni. Mert egyértelmű is, nem? Elindulsz, kiszakadsz valahonnan, elszánod magad, de nem azért, hogy aztán visszamenj. Csak aztán valahogy később említette, hogy „Ja igen, a talán-talán ösvényén kővé válik a szereplő.” És akkor én így némileg nehezebben ültem ott, picit keményebben nyomott a szék, mint addig.)

- Jó a kérdés. Először is biztosan azt javasolnám, hogy oda menjen vissza, ahol kővé vált, ahonnan nem tudott tovább mozdulni. Biztosan nagyon nehéz a megoldás, de az is biztos, hogy azt csak ott lehet megtalálni.

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://straubbazsi-archiv.blog.hu/api/trackback/id/tr966315531

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zs 2008.11.23. 08:08:31

:) amennyiben érdekelnek a mesék, ajánlom V.J. Propp: A mese morfológiája c.művét. "Törődött királyfink jól tudta ezt már előre, így bár meglehetőst törődötten..." --> szerintem itt túl sok a törődött szó. biztosan nagyon érdekes lehetett ez az előadás. sajnálom, hogy nálunk ilyen nincs, ilyen esti egyetem.

Bazsi 2008.11.23. 09:01:23

zs: Köszi. Sztem meg éppen eléggé sok. ;-) Hát igen, eddig mindegyik érdekes volt valamiért.

Picur67 2008.11.23. 16:48:41

Ez az előadás biztosan nagyon érdekes volt, ém is szívesen meghallgatnék egy ilyet. Nagyon érdekes gondolat melyiket is választanám. Az elsőt talán azért nem, mert ha valaki elindul valahova azt okkal teszi és nem valószínű, hogy vissza akar térni. A második az nagyon kétséges a vagy, vagy, tehát ezt sem választanám. Marad a harmadik, ami megint csak veszélyes mert ki tudja mi vár a másik oldalon, lehet, hogy egy mégsűrűbb erdő, de lehet, hogy egy napsütötte rét. Ha már elindultam, és vagyok annyira vagány királylány akkor a harmadikat választom.

Bazsi 2008.11.24. 10:29:23

Picur: Valószínűleg a középső út nem is választás, ezért nincs továbblépés. Amúgy meg ja, vagánynak kell lenni! :)

Mazsola 2008.11.24. 19:44:28

A "talán-talán" ösvénynek semmi értelme. Én biztosan a 3.-at választanám. Ha már egyszer elindultam, minek mennék vissza? Biztos nem ok nélkül indultam el... És különben is, a királylányokat mindig megmentik. Úgyhogy, ha végképp elvesznék, majd jön a szőke herceg fehér lovon, kivisz az erdőből egyenesen a kastélyába és ott boldogan élünk, míg meg nem halunk. :) És eszembe se fog jutni honnan jöttem, legalábbis biztos nem fogom bánni, hogy nem az 1. ösvényt választottam.

Bazsi 2008.11.24. 21:39:51

Mazsola: Hát bárcsak ilyen egyszerű volna. Lehetne is, csak néha rácáfol az élet (ahogyan a mesék is).

Kriszta 2008.11.25. 12:24:49

ha olvasok tőled valamit mindig világmegváltós hangulatom lesz...:) vagy önmegváltós? Talán ugyanaz a kettő...

zom 2008.11.25. 15:43:57

A meseleírás az nagy Milne stílusgyakorlat, és jó. A "kurvaéletbe" talán kilóg cseppet. :) Az analógia és a mesével gyógyítás érdekes, a "jóhátperszehogyaharmadik" válaszok súlytalanok, a téma meg egészestés, átbeszélős. Good job, anyway. :) Ja, az "ócska blogírói kvalitásom" modoros álszerénység, szerencsére senki nem reagált rá, blokkolnám.

Bazsi 2008.11.25. 18:12:50

Kriszta: Hát az sosem baj, az sosem baj :) zom: Ezer meg egy éve cimbora. Ez jutott eszedbe, hogy Milne stílusgyakorlak? Hű de csuda klassz :). Bizony egész estés, átbeszélős. Kár, hogy még egy kerek órát se beszélgettünk nagyon, na de majd ha már nem leszek kicsi, vagy ilyesmi :P Modoros álszerénység, így. (A blokk jó.)

2008.11.26. 02:46:54

Kővé válni. Kirekeszteni mindent. Bezárni, magamat. Megállni, és nem törődni, és nem látni. De érezni.. h súlyos a test, h a lélek nehezéke nyomja. Van, h az ember nehezen szakad el, h nem akar, h nem bír, h inkább gyökeret ereszt, csak ne kelljen el onnan, csak maradjon még egy keveset, egy egészen aprónyit, egy örökkévalóságig, m ez annyira kell, m itt összehasonlíthatatlanul más, m ezt őrizni akarod, m erre mindig szükséged lesz. Aztán egyszercsak mégis nekiindulsz, te magad sem érted, hogyan tetted meg az első lépéseket, biztatva mondogatva: megy ez, jól megy ez, és már néha bátrabban hátra pillantva kezd egyre távolibbnak tűnni, egyre kisebb ponttá zsugorodni.. a kőszobor, amibe zártad magad. Királyfink összeszedte magát és minden erejét, elszántan vissza szeretne térni. Megtörni a kő-átkot. Azonban (és ezt tudja ő is) naon nehéz utat kell ám megtennie, naon sok veszéllyel telit. Lehet h már-már annyira járhatatlannak tűnik majd, h néha úgy érzi feladná, és nem akarna visszatérni, és lehet, h néha már semmi más, csak a sűrű sötét nehezítené el a szemét, meggyötört végtagjait.. ezért mindig jól észben kell tartania, h ha elfárad, mindig lesz ott egy kis puha levelekkel borított rét, ahol megpihenhet, mindig lesz egy fa, amire támaszkodhat, mindig lesz egy patak, ami a szomját oltja, ott lesz mellette, aki a legsötétebb sűrű erdőben betakarja, vigyázz rá, ha kell csendben, nesztelenül, messziről.. mindezt azért, mert egyszer a királyfi bátor volt, és feloldhatatlan varázsköteléket rakott egy rossz úton járó, és ezért szintén kővé vált vándor nyakába.. kihúzta a sűrű sötét erdő legmélyéről, és utat mutatott, erőt adott neki, ajándékokkal halmozta el, palotájának egyetlen kincsét sem sajnálva.. így mára a királyfinak köszönhetően a bolyongó vándor meglelte útját és végre hazatalált. Királyfink összeszedte magát és minden erejét, elszántan vissza szeretne térni. De azt is észben kell tartania, h talán nem elég csupán visszatalálni oda, ahol kővé vált. Mert ahhoz h átka megtörjön, és újra elindulhasson egy úton, meg kell keresnie a királykisasszonyt. De nem ám akármelyik birodalom, akármelyik királykisasszonyát. Hanem pontosan azt az egyet, amelyik képes egyetlen érintésével feloldani a kőburkot, aprócska ujjainak egyetlen semmihez sem fogható simításával darabokra törni ezt a követ, és feléleszteni a királyfit.. Dehogy aztán hogyan folytatódik a mese, és mégis melyik lesz a helyes út?! Ezt már nem lehet megmondani.. (Who can say where the road goes.. http://www.youtube.com/watch?v=01gt9t4Oq_w)

Bazsi 2008.11.26. 22:32:37

Ha tudnék erre bármit írni... (csak dobban a szív a test bensőjében).
süti beállítások módosítása