Most kellene írnom egy szép bejegyzést, először blogos oldalról zárni a Balaton Sound-ot, aztán bele menni, sőt bele száguldani az Utcazenébe, hogy ez mennyire nagyon, hogy ez Veszprém hete, hogy ilyenkor minden belvárosi eldugott sarok, összefirkált fal, megkopott pad, minden lerakott kő megtelik élettel – magukba szívják az arra sétáló lábak ütemét, visszaverik a zene rezgését… hogy minden ablakpárkány, gitárhúr, szájszél feljebb húzódik szentimentálisan, hogy minden mosolyog picit.
De ne haragudjatok, ez most nem megy. Reggel nyolcig írtam a cikkeket, pakoltam a bal oldalt. Még mindig fáj a hasam (Sound-on durván szétcsaptam valamivel), és már szeretnék végre sétálni egyet a mosolygó utcákon. Arra gondoltam, hogy idézem a magamtól a tavalyi zárást, arról a másik blogról, de nem (mert csak linkelem).
Bejegyzések nem tudom, hogy lesznek, Indexre írni fogok, illetve a „másik blog” is jelezte, hogy oda is jó lenne. Ezzel szemben minden nap igyekszem rakosgatni bal oldalra azt a rengeteg anyagot, amit ez a kettő egyébként összehoz. Meglátjuk.
Egyébként meg gyertek. Mindenki jöjjön, és beszéljük meg inkább személyesen.
