Viszont most, most aztán nincsen semmi, ami engesztelhetne, békíthetne, elcsitíthatna! Mert ha arról van szó, hogy elbukunk egy órát csettintésre, az egy dolog, volt már vészesebb is. Vagy esetleg arról, hogy miért nem vásárolható tej általában sehol sem… bizony, tej. Mondjuk: imádom a tejet, és innék egy jó forma bögrével a palacsintához vagy gesztenyepüréhez, de nem ihatok! Se étteremben, se cukrászdában. Miért nem? Miért nincs ott a Coca-Cola ára alatt, hogy mennyi a tej decije? Ott kellene lennie, nem? Dehogyisnem! De azért emiatt sem fogjuk fejünket a falba…,sem álmatlanul forgolódni, ahogy talán szöveget (bejegyzést) sem kezdenénk ezzel, ha csak nem vagyunk egészen elvetemültek. Ellenben a végeláthatatlan butaság, amikor nem érdekel senkit, hogy ostobaság-e, átverés-e, vagy hülyének néznek-e azzal, amit mondanak, na attól aztán…
Nem meglepő: a tv adja a dolog kifutását.
A média alakulásáról – innen-onnan, sőt amonnan is – tartottam előadást, hallgattam végig hasonlókat kollegáktól; és vitatkozunk is, véleményezünk hétről hétre. Ezért erről gyakorlatilag most bármennyit tudnék írni – innen-onnan, sőt amonnan is. De kár lenne annyira belemenni, maradjunk annyiban, hogy amit csinálni lehet, vagy amit csinálni érdemes: a szelektálás. Ügyesen szelektálni. Még inkább: bravúrosan szelektálni! Az a legokosabb, sőt lássuk be: ez lenne a legcélravezetőbb is, mert tény, hogy a nézetlen műsorokat a csatornák azonnal kukába dobják. Ha nem néznék több millióan azokat a show-kat, amikre szeretünk - lehordva – reflektálni, akkor nem is lennének. Elsősorban nem a média viszi magát olyan irányba, amilyenbe, hanem az emberek igényei (de állj, már így is tovább léptem, mint akartam).
Tény, én akkor elcsesztem ezt. Két zh között, vacsi közben, hajlamos vagyok elcsábulni, és bekapcsolni tévét. Híradó volt, gondoltam ebből még nem lehet baj, úgy sem olvastam aznap indexet. Utána fókusz, hát azt még megvártam, bár tény, hogy ebben már volt egy tanulást ösztönösen tologatás is, de ha már híradó, akkor egy fókusz miért ne férhetne bele? (Közben azért fennakadtam egy Motorola reklámon, ami azt a vásárló réteget célozza meg, ami konkrétan szégyelli a mobilját, és már régóta szeretne újra cserélni…)
Fókusz, főműsoridőben, este nyolckor. Először a fábry-féle tereskova botrányról (amit érdekes módon mégis leadtak) esett szó, amit a legkeményebb, illetve a teljesen újnak titulált csütörtöki adásban nézhettünk meg. A következő blokk Paris Hilton állítólagos (!) budapesti látogatását célozta, és frappánsan felemlítette a legnagyobb magyar rajongóját, Steiner Kristófot is (aki egyébként később kivételes szerencsével találkozhatott is a valóban fővárosunkban tartózkodó csodanővel).
(És aki mindamellett szánalmasnak tartja a magyar „celebipart”, viszont a feljelentő rovatnak nagy rajongója. Ez a zárójel, azért van, hogy erről a feljelentő rovatról véletlenül se írjak egy külön bejegyzést, mert azért mégsem akarom elvinni a blogomat ebbe a meglehetősen ferde és bénácska megkérdőjelezhető irányba. Ezért csak lazán említettem, hogy „Feljelentő rovat! Atyaúristen gyerekek! Feljelentő rovat…”)
És akkor, főhírként: előkerült Győző sztárszemélyiségünk kislányáról egy kép, amin vízipipázik egy pár évvel ezelőtti egyiptomi nyaralás idején (epres, olajban áztatott gyümölcsreszelék füstjét fújja ki – mielőtt még bárki…). Emiatt a Győző família számíthat a gyámhatóság látogatására, és esetlegesen lányukat is elvehetik tőlük.
Na, pont ilyenkor válik olyanná az ábrázatom, hogy a barátnőm őszinte élvezettel kacagni kezd, hogy „na, ez már megint kiakadt” (az, akit már említettem egy drámai pillanatban – mielőtt még bárki…). A gyámhatóság? Persze, pont a luxus körülmények között élő Virágot fogják elvenni szüleiktől… Anyukám (kevésbé személyesen: Gyermekjóléti szolgálat) meg idiótaságból küzd például azért nap mint nap eredménytelenül, hogy az egyetlen szobában éldegélő hat gyerek közül legalább a két fogyatékost elhozzák onnan valahogyan. A gyámhatóság, hogyne! Ez a szenzációs hír, hogy ezúton megszólaltathassák Győzikét, és ő elárulhassa nekünk, hogy lehet embernek rossz, de apának ő a legjobb, mert nem veri a gyerekeit félholtra, és mindent megad nekik, bármit is szeretnének (és ezzel teszi nekik a legjobbat…).
Rendben van, hogy ez a logikus szisztéma a kereskedelmi csatornának, de ezt hogy gondolhatják komolyan? És az is rendben van – akármilyen elfogult is vagyok a témában (akármennyire is itt van a shisha csöve a kezemben) -, hogy ne vízipipázzon a kiscsaj, de hogy a hiteles információiról híres Blikk azt írja, hogy ez összehasonlíthatatlanul ártalmasabb, mint mondjuk cigarettázni, miközben a fókuszban megszólaltatott szakértő azért félve-reszketve, halkan megpendíti, hogy mégiscsak ez a legkevésbé egészségkárosító formája a dohányzásnak, az egészen hihetetlen.
Győzikét amúgy többen nézik, mint azt gondolni mernénk! Konkrétan az új „stand up comedy-show” kicsúszik a főműsoridőből, mert csak a Győzike után jöhetnek a fiatal humoristák, hiába vannak talán verbálisan egy erősebb szinten.
Mindegy, csak szelektálgassatok-szelektálgassatok. Ezügyben barátilag javaslom: többet ne olvassatok végig bejegyzést, ha tejet említek az elején.