Múlthéten előadást tartottam a beszédben, nyelvhasználatban megjelent újabb jelenségekről, elsősorban a média ajtaján át bejárva a témát. Tök érdekes volt! Mármint a téma. Persze a fontos az volt, hogy az előadás is az legyen. Egyébként ez egyben az óra lényege is: jól előadni. Ez adja a tárgy jegyét.
Előadni márpedig nehéz. Mit nehéz? Előadni fojtogató. Egy nagy átlagnak legalábbis marokra fogja a nyakát, és sokáig szorongatja. Ezért – ezért is, én bugáztam projektort, vittem laptopot, csináltam diabemutatót. Az mankó, ott vannak mögötted a tételmondatok, az idézetek, a képek, rájuk mutathatsz, kiegészítenek, úgy nem állsz teljesen egyedül, elhagyatva előttük. Így sokszor tréfálni is könnyebb. Amúgy tréfálni még nehezebb, aki képes nevettetni mikor ki áll mások elé, az képes előadni. Mert ott már figyelnek, ott már van kapcsolat, interakció, sőt szimpátia, baráti kézfogás is. Ha egy tanárnak van humorérzéke, az áldásos (Így, pont ezzel a szóval. Komolyan, másfél órát nem unatkozni, nyálat csorgatni, kínlódni - az áldás.) Féltem, hogy ez menni fog-e, de tudtam, hogy ha valahogy eljutunk az utolsóelőtti, „Kérdés?” című diáig, és ez a kutyás kép lesz alatta (a "köszönöm" alatt meg ez), akkor nevetni fognak. Akkor nevetniük kell! Tutira mentem.
Vagyis csaltam. Csalni mindig könnyítés. Lecsippentés. Puskára írni, amire úgy is csak egy napig emlékeznél, vagy fagyit venni a ki nem fizetett buszjegyből, de adót csalni is teljesen logikus lépés. Nem? De. Megkerülni, átugrani, besurranni – ez mind levesz, könnyít. Csalónak lenni jó, derűs dolog. A csalók nem roskadoznak a becsületes emberek terhei alatt (márpedig van nekik raklapnyi - púposan). Szerintem legszívesebben mindenki csaló lenne. Csak így simán…, de ha mégis nagyon kell jelző, akkor legyen „jó csaló”, és mondjuk semmiképpen sem „lebukott csaló”.
Máskülönben, ez az egész onnan indult, hogy ma is kivételesen csalok. Hajnali ötkor már, inkább lecsippentek. Ilyenkor már inkább eldeformálódnék a kedvenc kispárnámnak szorulva, mondatok formálása helyett. De hát ugye megint öt napja nem volt blog…, viszont volt két cikk is! És az egyiket most külön ajánlom. Írás helyett ajánlás – igazi csalás! Amúgy tényleg érdekes, már eleve az is, hogy „közélet” címke alatt van cikkem. Meg a felelős szerkesztő azt írta, hogy az az eddigi legjobb munkám ott. Egy értékes olvasóm meg azt, hogy élvezettel olvasta. Egy másik értékes (ezek ilyenek) meg azt, hogy szerinte is magasan az a legjobb abban a műfajban, és jól áll az is, ha félrerakom a „blogos”, pongyola stílust. Igazából ezekért ajánlom.
