(Nohát, csak úgy riposztozok a régi témákkal!)
Picit lentebb forog az a cickós maca meztelen női sziluett (aki nem tud továbblépni az áthúzott részen, annak mindegy is, nem fontos tovább olvasnia). Az-az érdekes benne, hogy merre forog. Ha az óramutató járásával megfelelően (jobbra), akkor éppen a jobb agyféltekéd működik dominánsabban; ha fordítva, akkor a bal.
Ha például balra, akkor annak az lehet az oka, hogy éppen olvastál vagy számoltál, vagy egyéb racionális dologgal foglalkoztál. Ellenkező esetben valami emocionális tevékenység határozhatja meg a forgás irányát. Ha képes vagy ekképpen tudatosan befolyásolni a keringést, akkor az… klafa! Mivel nagyjából egyensúlyban működik a két agyféltekéd, mondhatni együttműködnek egymással. Ez pedig jól hangzik – vagyis klafa!
Az emberek nagyobb hányadának a racionális oldala a meghatározóbb, ennek előidézője többek között az, hogy a mai társadalom az ehhez az oldalhoz tartozó tevékenységeket tartja érdemibbnek, preferálja jobban. Számolni, betűket rajzolni minden oskola korán megtanít, de művészetekkel, érzelmekkel nemigen foglalatoskodnak, ahogy a későbbiekben is ez az általános tendencia. Persze nem is véletlenül, mivel egyértelmű az is, hogy a bal oldalé a profitáló, célirányos karrierépítés.
Na, én csinálhatok akármit, nekem szinte mindig jobbra forog! Olvastam ezekről a „jobbosokról” egy-két meglepő dolgot. Például, hogy nem érzékelik annyira az időt. Így például, szinte sosem érkeznek korábban, ahogy a „balosok” tennék ezt szigorú odafigyeléssel. (Hát most nem az, hogy mindig kések… de azért eléggé reszketegen állanék most bizonyos olvasói reakciók nyílzáporában.) Továbbá, hogy a „balos” a hűség és az erkölcs, míg a „jobbos”, inkább az érzékek bűvölete. (Hát most nem az, hogy… de azért kimondottan földbe ásnám magam, vagy bunker, vagy valami.)
Még sorolok érdekes tulajdonságpárokat, hogy megközelítőleg értsük (Vagy érezzük!) a különbségeket:
A bal beszél, a jobb metakommunikál. A bal logikus, a jobb kreatív. A bal mérnök, közgazdász, a jobb feltaláló, művész, filozófus. A bal tervez, dolgozik, a jobb csodálja a Naplementét. A bal „hiszem, ha látom”, a jobb „hiszem, mert látom”. A bal elemzi a művészeteket, a jobb érzi őket. A bal uralkodik, a jobb hagyja a dolgokat a maguk medrében. A bal az anyag, a jobb a szellem. Így reális és szürreális. Mennyiség és minőség. Társasági és magányos. Részletek és összefüggések. Higgadt és szenvedélyes. Felnőtt és gyermek. Férfi és nő.
Ahogy a bal ügyesen szűri az információkat, ezért nehezen fárad, úgy a jobb önmagából ad, de korlátok nélkül befogadó is, ezért könnyen kimerül a túl sok ingertől. Illetve, ahogy a bal olvas, úgy a jobb elképzeli azt. Másképpen, egy találó hasonlattal: „a bal a keret, a jobb a kép”.
(Ja, ha balkezes vagy, akkor az egész pont fordítva van! És itt egy különös példa arra, hogy miképp harcol egymással „fejünk és fejünk”. A feladat, hogy olvasd fel a szavak színeit! Attól lesz furfangos, hogy a jobb agyfélteke próbálja kimondatni a ballal a szó színét, de a bal ragaszkodik a leírt szó elolvasásához!)
Mindebből világos leht, amit már az elején is említettem - a baloldal korunk bajnoka! A törtető, számító, hűvös, pörgő, anyag és anyagiak megszállottja. Innen, erről a kis esetlenebb oldalról az is világosnak - vagy inkább „vakítóan pompázónak” - tűnik, hogy én a kis szabadbölcsész és magyar diplomámmal igazából sosem fogok vehemensen pénzt harácsolni! De azért még lehet gazdag és szép életem, ugye?
