-„Ugye tudod? Egy éve már. Mit szólsz? Milyen hamar elment! Én Egyetlen mézes-csuprocskám! Ma van a szülinapod! Szerettem volna, hogy ez gyönyörű nap legyen neked! Annyi mindent adnék! Én… olyan hálás vagyok. Már 12 hónapja, 365 napja! Mindent veled, semmit sem nélküled. Olyan jó! Ha nem lennél, homályosabb lett volna minden. De így! Ugye tudod? Így minden emlékezetessé vált. Az a rengeteg! Ugye tudod?
Annyi sok mindent megéltünk közösen! Néha talán picit eltévedtünk, de együtt, még eltévedni sem volt igazán rossz. Az is lehet, hogy máskor meg egyensúlyozni kellett nagyon, de valahogy összehoztuk ilyenkor is, hogy aztán elégedettek lehessünk. És volt, amikor nagyon szépek voltunk egymás mellett! Meg, amikor nagyon menők! Nem véletlen hát, akadnak is rajongóink! Egyszer utaztunk is, hű de messzire! Emlékszel ugye? És veled mindig mertem nagyot álmodni! És bátran kacsintani! Mindent megoszthattam veled! Ha nagyon szerelmes voltam! Ha nagyon szomorú! Még ha, nagyon álmos, elbóbiskolós, azt is. Mindent, te meghallgattál, és sokat vidítottál! Soha (szinte) nem (de ezt már megbeszéltük) lett volna (és akkor is csak egy picit próbáltam volna ki, nem hazudok) jobb más mackó helyében! Gyakran átöleltem volna az egész világot, de én most csak téged akarlak! Csak neked akarok… zavarban is vagyok picit. Nagyon. Na. De… de csak neked akarok boldog, igazán boldog születésnapot kívánni, és szeretném, hogy sokáig tartson örömöd!”

Valahogy így mondtam neki. Közben szólt a zene, és a hátam mögött peregtek a képek. Ő szörnyen aranyos volt. Úgy meghatódott! Picit én is.

(Ezért utána már nem volt olyan pocsék érzés átadni az ajándékokat. Tényleg, amikor nagyon készülsz valamire, és akkor már csak azért sem akar összejönni! Ez pont olyan volt. Emesének is több hete szóltam, hogy segítsen nekem, de közben ugye volt egy kiállítása, aztán otthon szétégett a videó-kártyája, így végső megoldásként, ma délutánra eljött hozzám. Hat órát – nem kevesebbet – ült a gépem előtt!

A csupor ikon frankó lett. A „kommentek” picit provokatívabbá vált, elvégre öregszünk. A zene is újra frissíthető, szóval arra is figyelünk ezután! Úgy tűnt, hogy a statisztika részből is sikerült kitakarni a felesleges „feltöltött kép”, és a „szavazás száma” sorokat, illetve alulra berakni egy „első oldalra ugrás” linket, de a negyedik órában véletlenül kiderült, hogy Firefox-ban és Explorer-ben teljesen máshogy néz ki. Utóbbival nem nagyon lehet mit kezdeni, a link valahol felül volt, és a kitakarás sem azt takarta, amit kutya kötelessége lett volna. Meg úgy egyébként is, még a bejegyzések szövege is máshogy látszik! Az olvasóim 30%-a Explorert használ, törültök a két óra melót. Ezután, annak meg már nyílván neki sem álltunk, hogy jobb oldalra valami képet ügyeskedjünk.

Az-az „első oldalra ugrás”, az eredetileg visszafele lapozás akart lenni, de azt a blogol.hu eleve lehetetlenné teszi. Azért láttam volna mégis értelmét egy olyannak, hogy az „első oldalra”, mert volt nekem még egy nagy projectem. Egy hónapja csinálnám, de tudjuk - ez a hónap leöntött csoki mázzal, telefújt tejszínhabbal, és azóta is élvezetesen, elegáns vehemenciával rágcsál.

Az lett volna, hogy a legelejéről kijavítgatok mindent. Kicsinosítok a szülinapra. Sok szép új kép, és sok szebbé formált szöveg. Főleg azért, hogy ti is tudjátok hogyan ünnepelni, ha akarjátok. Újra, vagy először olvasva, ami régen volt. Hogy örült volna egy-két új megjegyzésnek az első bejegyzések között!

Azért nem adom ám fel! Ez a javítgatás, ez egyébként is érdekes dolog! Rengeteg minden nem tetszik, ami reméljük azt mutatja, hogy van fejlődés, alakul valami. Ami azt illeti, remélem egy év múlva ezt is javítani fogom! Utólag kifogásolható érzelmeken vagy gondolatokon nem akarok változtatni, csak a nagyon elfuserált mondatokat korrigálni, a nagyon nem oda illő részektől lecsupaszítani.

Majd szólok, ha kész. Hátha!)

Remélem, sok barátunk megünnepel, én Egyetlen mézes-csuprocskám!