Azt olvastam, hogy ma volt az év legszomorúbb napja (egy brit depresszió szakértő pszichológus, Cliff Arnall szerint).
Ami egyszersmind magával ránt két dolgot is! Egyrészről, hogy: remek, túl vagyunk rajta! Másrészről: miért?
Hétfő. Ha legelcseszettebb napot akarunk választani, az csakis hétfő lehet. Nyílván. Aztán a december után monoton a január, már rég sárba buktak az újévi fogadalmak, az életvitel sem lett fényesebb; ráadásul, még mindig hideg van! (Mondjuk vizsgaidőszakot nem említ.) (Mondjuk említhetne.)
Télikabátban pedig kedvetlenek vagyunk.
Arra jutottam, inkább én dacolok ezzel, és írok valami teljesen komolytalanról. Nem tanulok, nem fekszem korán, nem bánkódom, írok inkább. Komolytalanabbról, mint bármikor.
Valahogy úgy történt ez, hogy csütörtök éjszaka (hajnalban) tudtam, hogy kapkodva kell majd sündörögni másnap a pakolásnál, ezért listát készítettem. Valahogy a naplóm volt kéznél, ezért annak egyik lapjára. Visszaolvasva, elég viccesnek tűnt.
Hát így lett léha, komolytalan bejegyzés abból, hogy miképpen utazok fővárosunkba:
„táska:
laptop :-)
camera, kábel
pdrive
2 napi váltás
fürdős
értékes lapok
Örkény
Csáth
kaja (?)
3 labda
kispárna
cash”
Remélem ti is dacoltatok, és jól vagytok. Édesdeden, mosolyogva alszotok. Mosolyogjatok!