Hát nem nagyon volt témám a napokban (de majd igyekszem azért). Nyílván személyes drámákkal tele vagyok most is. Megint itt a (közkedvelt) egyetem (ugye), új magyar alszakkal (minorral, mindegy). Meg a nő is elzúzott Montenegróba nyaralni. Én meg nem annyira zúztam sehova sem (mondhatni egészen szendén pötyögök itt, társtalan magányomban).
Na, de titeket ez nem érdekel, nem is folytatom (bele se kellett volna, hogy kezdjek).

Viszont arra gondoltam (Tuti hülyeség lesz megint, mi?), hogy

(Ejha, nem várt fordulatot veszünk. Mármint nekem nem várt, te azért nem olvasod olyan izgalommal ezeket a sorokat, hogy ilyet állíthassak, de én írom őket akkorával. Komolyan.

Na most ugye itt vannak, – látod – ezek a dőltbetűs ügyetlenül ide-oda tűzdelt zárójelek. Mert kitaláltam, hogy majd ezek az egyébként gondosan eldugott, írás formaisága, tisztelete miatt elleplezett, elhajtott gondolatok, most kivételesen kapnak egy kis teret, egy lehetőséget, hátha feldobják pindurkát a szöveget. Itt-ott viccelni próbálva, máshol iróniával… vagy bárhogyan, de azt egyáltalán nem terveztem, hogy mindezt elmesélem egy ilyen külön nagy zárójelben.

Mégis muszáj, rákényszerített. Konkrétan a vállamra térdelt, megleckéztetett. Rám parancsolt: „Legyél jobb ember! Teremts szebb világot! 2007-ben élsz, legyél rá büszke! Mutasd meg, emelkedj felül a világ mocskán, cselekedj okosabban másoknál. Olvass többet, fogalmazz választékosabban!”
Mindezt csupán sugallta, valójában csak aláhúzta zöldel, és annyit tett hozzá mély és magabiztos hangján: „Durva, obszcén vagy bántó szó.”, mikor meggondolatlanul leírtam, hogy „hülyeség”.

Hát tessék, hölgyem és uram, olvasóm és olvasóm, itt van! Korunk tanára, nyelvprofesszora, erkölcs diktátora! Íme, Microsoft Word 2007.)

múlthéten is volt kártyás, legyen most is (lesz is, ha majd felkeltem, most már aludni kell, hogy holnap kipihentem teremthessek szebb világot magam köré).