Milyen érdekes, hogy éppen csak végére érek – tejen, Tereskován, Paris Hiltonon, meg mindenen keresztül - a személyes kis bosszúságomnak, és akkor hirtelen tud valami jó is történni, pont ilyen kereskedelmi csatornáknak köszönhetően. Szóval az van – töredelmesen, lefelé tekintve -, hogy Veszprémben erre a hétvégére szervezték meg nyolcadik alkalommal a Kamera Hungária Televíziós Műsorfesztivált – felelevenítve ezzel egy régi hagyományt. És ez meg éppenséggel – még töredelmesebben – nagyon jó! Teljesen ingyen (ilyet mostanában már hallomásból sem nagyon…) vannak szakmai programok, előadások és fórumok, koncertek, filmbemutatók, közönségtalálkozók, sőt szemfülesen még hamburgert, kürtöskalácsot, palacsintát, és egyéb épkézláb embernek való falatot is össze lehet csippentgetni. És a megasztárosok, csillagszületikesek, barátokköztösök „vadászgatásán” (…) túl lehet kártyázni Kordával (a Föld körül), vetélkedni Vágó Istvánnal, megnézni például az első Alföldi filmet, és a nagy humoristák közül is fellépnek páran. (A Szőke-Badár estre már a nap elején elkeltek a jegyek. Azért eléggé bolondos a fiúk sorsa: évtizedekig kínlódnak, lobbiznak, mindenféle filmmel próbálkoznak - de többnyire a kamera bérlését is hitelből fedezik -, és akkor hirtelen egy reklámszerep hozzá el a sikert, a reggeli teltházat.)
Ja, és volt egy Cseh Tamás is, könyvbemutatóval. Igazából ez az, amit így köszönhetek is - töredelmesen..., meg minden -, de azt hiszem, ehhez már késő van. Most már ideje tokjába csúsztatni a szemüveget és aprókat sóhajtva elcsendesedni. (Persze, ez csak hazug költői kép.)
