Nagy orrlyukain lélegzik, mellső lábaival próbálgatja a fagyos földet, gyilkosok tekintetével méricskél. Ilyenkor mindig az jut eszembe, mennyi méltóság, mennyi erő, mennyire fennségese… Tiszteletteljesen szúrom meg először. Könnyű vágás, még nem…
Koldusbot szegény kincstelen magamat szánjátok meg idővel - kérem