-„Ugye tudod? Egy éve már. Mit szólsz? Milyen hamar elment! Én Egyetlen mézes-csuprocskám! Ma van a szülinapod! Szerettem volna, hogy ez gyönyörű nap legyen neked! Annyi mindent adnék! Én… olyan hálás vagyok. Már 12 hónapja, 365 napja! Mindent veled, semmit sem…
Itt. Ejj, de laza vagyok! (A szerkesztő bácsi belejavítgatott most is, ami persze jó, de most van kettő, ami nem. Nem volt idő egyeztetésre, de majd ma megkérdezem, hogy még korrigálható-e? Szóval az egyik a „nem vált unalmassá” után „az este”. Én…